Minden vízbe mártott test...

Holovác Kettő a hajónaplónak:

Én elég határozottan emlékszem, hogy ezek a súlyos kérdések nagyon hamar szóbajöttek. Mármint, hogy ki hány kiló, és mennyi a sok. Arra is emlékszem, mert bizonyíték is van rá, hogy azt mondtam (írtam), engem a súlyproblémából leginkább a probléma zavar és nem a súly.

Nem Holovác alkat

Talán nem magától értetődő, kifejtem: Elég nyilvánvaló, hogy egyikünk sem modellalkat. Ezt önmagában véve nem tartom a világ végének, szerintem egyikünk sem akart sohasem fehérneműt (vagy bármi mást) reklámozni a testével. A kilók konkrét számánál azonban sokkal fontosabbnak gondolom a viszonyt, amit magunkkal ápolunk. Azt, hogy mennyire zavar minket saját testünk és, hogy mihez kezdünk a zavarral. Ha folyamatos küzdelemben állunk vele, ha mindenféle lelki problémákat növesztünk miatta, ha tagadjuk, szégyelljük, ha utáljuk, akkor testünk folyton közénk fog állni. És én azt nem szeretném. Engem például sohasem az a szám zavart, amit a mérleg mutatott, hanem az, ha valamit nem tudtam megcsinálni a túlsúly miatt. Nem vagyok sportos, de nem ijedek meg a fizikai munkától és a szabadtéri mozgástól, és ha ebben akadályoz az állapotom, az zavar. És akkor teszek ellene, vagy nem, de nem sopánkodom.

Ugye milyen szépen el tudom magyarázni? Még hosszú perceken keresztül tudnék okosabbnál okosabb dolgokat mondani, de hiába. Ez az a téma, amiből egyszerűen nem lehet jól kijönni. Nincs se vicces, se tudományos, se metafizikus megmondás, ami egy hölgy és a túlsúly viszonyát könnyeddé tehetné, ha nem az.

Megpróbáltam elmagyarázni mindezt Holovác Egynek, de szerintem elsőre csak annyit vett le belőle, hogy valami udvarias PC dumával akarok kibújni a kérdés elől. Hát nem olyan szép dolog a magyarázkodás, mint egy csokor frissen szedett mezei virág? Nem. Baj ez? Hát szerencsére nem kardinális kérdés ez, hogy ennyit kelljen rajta rugózni, úgyhogy hagyjuk is.

Viszont azóta voltunk együtt gyalogolni, bringázni és úszni. És élveztük. Főleg azt, hogy együtt csináljuk, és a konkrét teljesítménytől függetlenül tudunk örülni neki.

Persze ettől még nem lettünk sportosak. Az edzés nem lett központi része az életünknek, így aztán gyakrabban marad ki, mint ahányszor összejön. Mert annyira sűrű a naptár, annyira rendszertelen az élet, hogy mindig van valami, ami közbejön. Igen, néha a lustaság jön közbe, legalábbis nálam. Ez van. Majd megjavulok.

Hány kilós tehát az ideális Holovác?

Az ideális Holovácnak fogalma sincs, hogy hány kiló, mert jól érzi magát a bőrében. Vízben pedig ennél még egy kicsivel könnyebb is.