Vélhetőleg nem innen tudja meg senki, de azért jelzem, hogy szeptember van.
Új tanév, kinek aktív, kinek passzív, kinek szülői - vérmérséklet szerint.
Nádudvar felé jelenleg hajóvonták találkoznak, a légköri viszonyok is zavartnak tűnnek, és a harmadik péntek-vasárnap oktatási hétvégém következik most zsinórban, ami sok. Roppant sok, még úgy is, hogy nagyon szeretem és legalább annyira végig is akarom csinálni.
Ez a tanév ilyennek mutatja magát, ráadásként a végén, majd júniusban "A" vizsgával. Készülnek a vizsgamunkáim, egyelőre fogalmam sincs, hogyan lesznek meg, de igyekszem. Szakkommentátorok szerint a fényképes bejegyzések állítólag izgalmasabbak, és hát dicsekedni necesse est, íme az 1. számú vizsgadarab hivatalos sajtó (értsd szakdolgozat) fotóinak egyike. Holovác Kettő almáival. Azt hittem ünnepi asztalközép abroszt szövök, de rájöttem ez pont olyan, mint a régiség komakendői, így ezt kapta leánykori nevének.
Amíg nem kezdődött az iskola csendes (?) drámában pánikoltam, hogyan is lesz ez az év, ennyi változást mekkora szív és ész képes lekövetni, hirtelen hárman ott, ahol eddig egyedül, az Egyetemista egy évre visszatelepült, a falusi régióban régen mélyült keréknyomokban zötykölődő szekér, kívülállók nyugalmával lehet-e beljebb kerülni? Most, hogy már suli is, nincs időm, energiám intenzíven aggódni. Bekapcsolt a leszamilesz üzemmód.
Őrangyalaim, ugye megvan, hogy lesz meló elég?
Holovác Kettő úgy tűnik csípőből kezelni tudja a pánikjaim, vagy végtelen türelmes. Esetleg mindkettő.
Lassan színházra is gondolok. Persze Holovác Kettő rafináltan bújt ki az Opera Standup alól. Sebaj, én is türelmes vagyok. Néha.
Alapvetően és nagyjából minden szép és jó. És sűrű. És picit nehéz. Majd írok vicceset is, csak most nem látok ki a mindennapokból.
Ja és nekiálltam felkészülni a jövő évi Balaton átúszásra is. Mellesleg.
