Fészekrakás n+1. nap

 Szárad az olaj. Igazából nem szárad, hanem beszívódik a frissen rakott hajópadlóba, közben párolognak belőle valami nagyon természetes eredetű, nagyon környezetbarát hígítók, amitől olyan szag van, mint egy petróleumlámpában. Viszont legalább nem lehet járkálni. Vihar közbeni csend, vagy a hurrikán szeme, pillanatnyi nyugalom jelentős fennforgás közepette.

Házat újítunk fel költözéssel kb. egy időben, hogy lehessen érzékelni a nagyságrendet. Mert biztosan szeretjük a kihívásokat. Én nyilván különösen szerethetem őket, mert a munkák jó részét saját kezembe vettem, vágok, fúrok, csiszolok, mázolok, tapétázok és olajozok.

Ha nagy volt a csend körülöttünk, az azért volt, mert igazából nagy a zaj körülöttünk, és nem érünk rá dokumentálni. De most épp szárad az olaj, úgyhogy leírom: kicsit több mint két és fél évvel a megismerkedésünk és fél évvel az esküvőnk után végre összebútorozunk. Nem megy simán, de nem panaszkodunk. Új élet, új élettér. Most épp kicsit szagos, kicsit félkész, de a mienk.

A kép illusztráció, nem saját

A már nagyon távolinak látszó múltban, mikor a mai nap még nagyon elméleti volt, kezdtünk csevegni arról, hogyan is nézne ki az a lakás, amiben élni szeretnénk. Természetesen két koncepció volt. Az enyémet úgy hívták, a kifordított nyaraló. Szemem előtt tengerparti kabinok, napos faházak lebegtek, fehérre vagy szinesre pácolt deszkaburkolatokkal és sok fénnyel. És azért kifordítva, mert ezeket a szines (vagy fehér) faburkolatokat én belül (is) szeretném nézegetni, lévén a ház már megvan, és azt nem igazán tudnám átépíteni. Holovác Egy pedig a skandináv dizájn nagy barátja, letisztultság, funkcionalitás, az egyszerű dolgok szépsége. 

Nos minden előzetes várakozással szemben, a két földrajzilag is távoli elképzelésből sokkal könnyebb volt egyet csinálni, mint azt gondolná az ember, meg is született közös nevező, az új dizájn, amit én csak 

"Svéd Riviéra"

néven emlegetek. Van benne egyszerűség, levegő, sok természetes anyag, faburkolatok, és világos szinek, főleg világos kékek és zöldek, és persze fehér pác. Az ablakok akkorák amekkorák, több természetes fényt nem tudunk beengedni, de ami már bejön, az nem fog sötét burkolatokon meg kárpitokon elnyelődni. Lesz új svéd kanapé, seafoam green-re festett fal és igazi fenyőből készült, olajozott-viaszozott padló. Szerintem még a Lakáskultúra magazinba bekerülnénk.

A kép illusztráció, nem saját

De furcsa vonzódásunk a nehezített pályák iránt nem múlik, Holovác Egy heti hat napot dolgozik, de ennek a munkának már legalább a fele az amit álom-munkának szokás hívni, a másik fele meg lényegesen kevésbé stresszes, mint volt, de hat nap, az hat nap akkor is. 

Én is vizsgára készülök közben, meg tanulnék is, meg időnként pénzt is kell keresni, mert a lottószámaimat megint nem találták el, pedig elég jól láthatóan be voltak ikszelve. Szóval jó, hogy most szárad az olaj, mert van idő írni. Illetve nincs, most hívtak a boltból, hogy megjött a szegőléc és az ötvenes szekrényváz, úgyhogy összekapom magam és elindulok beszerezni.

Egyszer készüljön el ez a fészek, talán még röpdösni is fogok körülötte.