Szárad az olaj. Igazából nem szárad, hanem beszívódik a frissen rakott hajópadlóba, közben párolognak belőle valami nagyon természetes eredetű, nagyon környezetbarát hígítók, amitől olyan szag van, mint egy petróleumlámpában. Viszont legalább nem lehet járkálni. Vihar közbeni csend, vagy a hurrikán szeme, pillanatnyi nyugalom jelentős fennforgás közepette.
Házat újítunk fel költözéssel kb. egy időben, hogy lehessen érzékelni a nagyságrendet. Mert biztosan szeretjük a kihívásokat. Én nyilván különösen szerethetem őket, mert a munkák jó részét saját kezembe vettem, vágok, fúrok, csiszolok, mázolok, tapétázok és olajozok.
Ha nagy volt a csend körülöttünk, az azért volt, mert igazából nagy a zaj körülöttünk, és nem érünk rá dokumentálni. De most épp szárad az olaj, úgyhogy leírom: kicsit több mint két és fél évvel a megismerkedésünk és fél évvel az esküvőnk után végre összebútorozunk. Nem megy simán, de nem panaszkodunk. Új élet, új élettér. Most épp kicsit szagos, kicsit félkész, de a mienk.
| A kép illusztráció, nem saját |
De furcsa vonzódásunk a nehezített pályák iránt nem múlik, Holovác Egy heti hat napot dolgozik, de ennek a munkának már legalább a fele az amit álom-munkának szokás hívni, a másik fele meg lényegesen kevésbé stresszes, mint volt, de hat nap, az hat nap akkor is.
Én is vizsgára készülök közben, meg tanulnék is, meg időnként pénzt is kell keresni, mert a lottószámaimat megint nem találták el, pedig elég jól láthatóan be voltak ikszelve. Szóval jó, hogy most szárad az olaj, mert van idő írni. Illetve nincs, most hívtak a boltból, hogy megjött a szegőléc és az ötvenes szekrényváz, úgyhogy összekapom magam és elindulok beszerezni.
Egyszer készüljön el ez a fészek, talán még röpdösni is fogok körülötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése